Fussunk vagy fussunk?

Avagy okoz-e izomvesztést a futás?

A testépítés világában megszokott dogmatikus hülyeségek gyakran az 1920-as tudásszinttől gyökereztetve tartják magukat a köztudatban. Persze vannak kivételek, de általában a szóbeszéd gondolkodás nélküli beszopása a jellemző, mindenféle mérlegelés nélkül. Amit a haver mond a teremben, azt elhisszük ugyebár - az se baj, ha egy deka izom sincs rajta és az sem, ha csak úgy horpad a homloka a sok észtől!
A futás, az aerob edzés/kardió edzés és izomvesztés hármas tipikusan az a probléma, amibe csak bele kéne gondolni, de erre nem sokan hajlandók.. Igaz ugyan, hogy eme dogmák részben nem tévednek: a kedves sporttársaknak csak azt kéne tisztázniuk magukban, mik a céljaik és ehhez milyen adottságokkal rendelkeznek.

Mindennki számára tisztázottnak kell legyen a tény, hogy a súlyzós edzés az izomtömeg növelést kiváltó stimulációt jelenti - izomrostjaink tápanyagot veszítenek és mikrosérüléseket szenvednek el az edzés alatt, ami arra ösztönzi szervezetünket, hogy a megedzett izomba tápanyagot szállítsanak, amely kompenzációként több tápanyagot vesz fel, mint amennyit leadott. Ennek a megfelelő táplálkozáson kívül előfeltétele az időtényező is: megfelelő idő kell a regenerálódásra, amelyet pihenéssel biztosítunk.
Ezt a regenerálódási időt szokták sokan túlparázni, elfeledve hogy nem kell oxigénsátorban feküdni mozdulatlanul, mint a megboldogult Jacko-nak - testünk csak azért, hogy fejlődjön, még nincs a mozdulatlanság kényszerébe zárva, ettől nem kell tolókocsiba ülni és hisztizni ha meg kell mozdulni, sőt!

A feladatunk, hogy az izmoknak a súlyzós edzéssel megegyező intezitású stimulust ne adjunk - de ettől még más sportot végezni nemhogy lehet, de ajánlott is! Nem difszfunkcionális célzattal építjük ugyanis izmainkat, legalábbis akinek egy csepp esze van, annak nem az a célja, hogy ne tudjon futni 3 métert és izomtömege a mutogatáson és önmaga nézegetésén kívül ne legyen alkalmas semmi másra!
Arnold Schwarzenegger és Douglas Kent Hall "Utam a csúcsra" című könyve 1986 körül az elsők között (Fekete Feri bácsi "Az erő műhelyében" c. könyve mellett) tartalmazott szakismereteket - még ha elég sok elavult vagy téves információval is szolgált és idióta gyakorlatokat is közölt.
Egy dologban ez a könyv azonban nem tévedett és sokak által felületesen kezelt információként igen fontos tényt közölt: a testépítés nem önmagából a súlyzós edzésból áll, hanem erősen ajánlott mellé kiegészítő sportot űzni! Rövidke, de önálló fejezet foglalkozott a futás és egyéb sportok célszerű alkalmazásával.
Ebből is látható, hogy a testépítés nem arról szól, hogy rögtön be kelljen fosnunk, ha véletlenül edzésen kívül is meg kell mozdulni. Aki szeret futni, úszni, hegyet mászni, fitymarekettyézni, művelje eme sportokat nyugodtan - természetesen van egy szint ami a fejlődés rovására megy, de alapvetően legtöbbünknek nem kell ezen aggódni!

Kinek kell mégis óvatosan bánni a futással és egyéb kardiovaszkulárisan terhelő sportokkal?
Az ún. hardgainereknek: ők azok a gyíkbelű vékony, általában szálkás srácok akik bármennyit zabálhatnak és sosem híznak, de mellékhatásként izmot sem sikerül sehogy felszedniük. Nem véletlen, hogy ezek a srácok gyakran tipikus sajtkukac mentalitásúak: nekik állandóan pörögni, rohanni, focizni kell és fél órára nem tudnak a valagukra leülni. Nekik egy tonna kajával se jön fel izom - ezért kell lehiggadniuk és ezáltal lelassítani az anyagcseréjüket, hogy ne égessenek el mindent. Ők azon ritka népség, akinek a számottevő tömegnövekedés érdekében és bizonyos eredményességig edzésen kívül Garfield-üzemmódú lusta döggé kell változniuk.
A másik veszélyes pont a diéta: ha alacsony a kalóriabevitel és edzetlen vagy - vagyis nem rutinos, rendszeres futó - akkor nagy eséllyel nálad a futás túl magas pulzusszámon megy. Így számodra ez kardió tartományban működik: zsírt égetni aerob edzéssel lehet és a futás számodra akkor aerob edzés, ha nem emeli meg nagyon a pulzusodat, vagyis futásban edzett vagy. Ilyenkor nem ajánlom a  futást aerob edzésnek, mert akkor számodra nem az: a kardió tréning pedig ebben a szakaszban a regenerálódásodat gátolja, túledzettséghez vagy izomvesztéshez vezet. (Azt pedig nem is ragoznám, hogy önmagában - különösen diéta nélkül - futással erőlködni zsírvesztés érdekében meglehetősen halott ügy. Bizonyítja ezt sok-sok rutinos, de dagadt futó!)

Reméljük sikerült tiszta vizet önteni a pohárba: nem kell parázni semmiféle sporttól! Minél többféle sportot végzel, annál tökéletesebb lesz a fizikumod, még ha nem is kedvez az esztétikának vagy az izomzatodnak és esetleg némiképp gátolja a fejlődésedet. Nem csak a szépség fontos, hanem hogy a teljesítőképességed is megfeleljen a fizikumodnak: mit ér egy izmos test, ha a kardiovaszkuláris edzettséged nulla és egy km-t nem tudsz lefutni?